Mielőtt végleg megfelejtkeznétek erről a blogról...Itt a második rész YAY...
Ígérem, és szinte biztos,hogy a következő rész hamarább jön.:'3
5 komi és hozom a harmadik részt. Remélem nem fogtok csalódni ezzel a résszel kapcsolatban.
-Szk xx
- - -
„ Amikor azt
mondtam,hogy még találkozunk komolyan gondoltam… - Z. x”
A hideg
futott át a testem összes porcikáján amikor elolvastam ezt az üzenetet. Nem
tudtam felfogni ennek az átvitt értelmét ezért újra és újra elolvastam,de nem
mertem válaszolni rá…
*Reggel*
Reggel arra
ébredtem meg hogy Ness kimászik az ágyból engem is kitakarva és semmi érzés
nélkül mászik át rajtam majd kirántja az ajtót.
- Mi a..? –
nyitottam ki szemeim amikor
öklendezéseket hallottam. Nesst utol érte a másnaposság. Kitápászkodtam az
ágyból és a fürdő felé vettem az irányt.
- Jó reggelt. –
mondtam Nessinek az ajtófélfának dőlve.
- Te most viccelsz
velem? – nézett fel rám a wc előtt térdelve. Majd újra elkapta egy öklendezés.
- Khm…Szólj ha
esetleg…kéne valami. – fordultam meg majd a szoba fele vettem az irányt,hogy
vissza bújhassak a pihe-puha ágyikómba.
Nem kell megijedni, nem vagyok ilyen rossz barátnő,de Ness-nél gyakori
ez a dolog ezért nyugodtan visszafekhettem,azaz fekhettem volna..
- Ness.? – mászott ki Nessie anyukája a
szobából.
- Rosszul van, biztos az avokádó krémtől van
amit tegnap este ettünk… – mondtam mire az anyukája komoly tekintetet vetett
rám.
- Mrs.Smith..hazudtam
én valaha..?- gondolkodtam el majd folytattam …- Na jó erre inkább nem kérek
választ…- mentem a dolgokba
beletörődötten vissza Ness szobájába.
A szobában vizsgáltam
magam a tükörben amikor Ness állított be.
- Miattad anya
most valami gyomor rontás elleni gyógyszert erőszakolt belém. – csapta be az
ajtót.
- Oh, bocsánat mondjam azt hogy a kislánya segg
részeg volt az este? – kötöttem kontyba a hajam
- Jó,nem… Vajon
hatni fog rám valami mellékhatás? – ült le.
- Fogalmam
sincs…Járj utána – engedtem ki a hajam ismét,mert rájöttem ha felkötöm csak szarabb lesz.
- Haha..elhitted –
- Akkor pusztulj el... – álltam fel
- Szeretem amikor ilyen kedves vagy velem – szólalt
meg az ironikus oldala
- Hát még én.
- Azt hiszem…Megjött az egyik mellékhatás. –
hasát fogva futott ki a fürdőbe. Én pedig nevetve mentem utána
- Te
szerencsétlen. - nevettem rajta,ahogy
újból a wc előtt térdelve hányt.
- Már megint? Azt hiszem jobb lesz ha beveszel
még egy tablettát. – jött be Ness anyukája, Mrs. Smith
- Oh. Arra
kétlem,hogy szükség lenne. – próbáltam elfojtani nevetésem
- Oh tényleg? – nézett rám szúró tekintettel
Mrs.Smith . Ő se hülye,hogy ne venné le hogy nem az avokádó krém áll ez mögött.
- Biztos vagyok benne – nyögte ki Nessie a
földről mielőtt Mrs. Smith meg nem ölt volna a tekintetével.
- Én azt hiszem haza megyek. – mondtam mikor
Mrs.Smith újra gyilkoló tekintet szegezett rám.
Ness. kezével
intett nekem, majd hosszas keresés után rátaláltam a cipőmre amibe gyorsan bele is bújtam. Miután
az összes cuccom elvettem,haza fele vettem az irányt. Egyedül sétáltam így a vakáció legelső
reggelén. Sehol egyetlen lélek. A
fülesem kezdtem el kutatni a zsebeimbe,majd rájöttem hogy Ness szobájában pihen
valahol.
„Szuper” –
morogtam magamba. A csend uralma alatt sétáltam lassan akár egy rab. Márt
teljesen megszoktam ez a mély csendet mikor hirtelen a semmiből lépésekre
lettem figyelmes. Nem mertem hátra nézni,csak gyorsabban kezdtem el menni a
biztonság kedvéért. Lassan az út kereszteződésnél
voltam ahol, pirosat jelzett a lámpa a gyalogosoknak. A lépések egyre közelebb értek hozzám. Mire a
háta mögött levő személy rágyújtott. Hallottam,ahogy a nemrég megvásárolt cigit
bont ki,majd a gyufát gyújt meg. Nem sokára már cigi füst vett körül.
- Nem így terveztem a következő találkozást. –
mondta egy férfi hang majd kifújta a füstöt. Nagyot nyeltem, mivel ez a tegnap esti srác, Zayn lehet. Bátorságom összeszedve fordultam meg.
- Én meg nem is terveztem. - hoztam a meghátrálhatatlant
- De én igen. -
dobta le a cigit. Magas volt, magassabb mint amire emlékeztem a tegnap
estéről. Borostája volt, haja annyira fekete volt hogy csillogott bele. „Lábon járó feketeség”- ha lehet ez így
mondani..Fekete rövid ujjú,nadrág,cipő. Egy doboz Malboro lógott ki a zsebéből, talán ez volt az egyetlen színes rajta.
- Zöld. – mutatott a lámpára, mire én hátranéztem.
- Nem baj. –feleltem és keresztbe tettem a
kezeim
- Este találkozunk. -
kacsintott rám majd végignézett és balra vette az irányt én meg pár másodpercnyi
gondolkodás után átmentem az úton és folytattam utam. Este…mit akar ez is? Istenem. Ez sincs magánál,mindegy
ez is a „Naponta szívunk,hogy fogyatékosok legyünk” körből szabadulhatott meg…Már
ha létezik ilyen… Telefonom után nyúltam,hogy Nessiet hívjam de ő meg előzött.
- Na meghaltál? – vettem fel neki a telefont.
- Igen de feltámadtam. Annyira,hogy ma este is eltoljuk a seggünk
egy buliba. – mondta boldogan.
- Ezt elhitted kiscsillag. – nevettem fel.
- Necsinááááld. – kezdett el nyavajogni.
- Nem csinálok semmit. Nem viszed kicsit túlzásba? Baszd meg, még
csak a nyár első napján vagyunk. Mi lesz
ezután? Amúgyis ha így folytatod Alkohol mérgezésbe fogsz meghalni. – kezdtem el
kioktatni…Lassan kezdek olyan lenni mint Mrs.Smith..
- Mintha anyám
hallanám. – mondta unottan.
- Ugye? Én is pont rá gondoltam.
- Jó elég. Eljössz és kész. – adta ki a
parancsot.
- Nem tudom na. – fontoltam a helyzetet.
- Ne kéretesd magad. Vagy a +5O-esek találkozójára
mész? - csúfolódott
- Anyád. – nevettem
- Lassan tényleg
már csak oda találsz. – provokált.
- Te beszélsz, akinek elég 3 pohár és már az ágyban fekszik egy
ismeretlennel. – mondtam
- Ez nem is így van. – háborgott.
- Hm..Nem.. vagy de? – kérdeztem.
- Kussolj és kilenc
kor legyél nálam. – mondta és letette a telefont. „Arra várhatsz”- gondoltam magamba majd
befordultam az utcánkba.
- Megjöttem. – kiáltottam el magam és becsuktam
magam után az ajtót.
- Halihó.
Milyen volt Nessienél? – kérdezte anya aki egy könyvet bújt közben.
- Nessienél? – kérdeztem.
- Nála voltál nem? – csukta be a könyvet.
- Ja,de persze. Jó volt. - jutott eszembe a dolog
- Aha…-
nézett rám mintha érezné,hogy valami van a dologban.- Jut eszembe ma
este sem leszek itthon. – folytatta.
- Oh. miért? – kérdeztem és próbáltam minél
csalódottabb fejet vágni
- Katie helyett
kell papír munkát végeznem,ami eltart egy darabig. Szóval valószínű ,hogy
reggelre sem érek haza. – kortyolt bele a kávéjába
- És mikor mész? –
kérdeztem
- Fél kilenc fele.
- Remek. – jött ki
a számon – Nagyon sajnálom. – javítottam ki az előbbi reakcióm. Anya komolyan nézett rám mire én bementem a
szobámba.
****
Már negyed kilenc volt
mikor én még a szekrényemet bámultam,mivel úgy döntöttem,hogy nem hagyom Nessiet egyedül elmenni. Mivan ha megint leitatják? Mondjuk iszik ő magától is de mindegy... Végül valami szokásos ruha mellet döntöttem. Szűk sötét farmer és egy
ujjatlan. Semmi extra. Nem akarok senkinek se különösebben tetszeni. Sminkem is
a tőlem megszokott füstös volt, a hajam kivasaltam és már útnak is indultam.
- Hova-Hova? –
szólalt meg anya a nappaliból, megijedtem mert azt hittem már elment.
- Csak Nessiehez. – néztem félre, nem
akartam,hogy tekintetünk egymásba ütközzön – Te hogy-hogy még itt vagy? –
kérdeztem
- Most
indulok. Elvigyelek? Ha már úgyis csak
Nessiehez mész. Ugye nem tévedek?- szúró
tekintetével végig mért.
- Persze, meg köszönném.
– néztem félre. Pár perc múlva már
Nessiéknél szálltam ki.
***
- Megjöttem –
léptem be Nessiékhez.
- A taxi is pár
perc múlva is itt lesz. – jött elő Nessie és közben a táskájában kotorászott.
- Hová is megyünk?
– kérdeztem
- Ben Stewart
bulit rendez.
- Oké és ki ő?
- Nem tudom. A
tavalyi bulit,tudod amikor rendőrségi ügy lett belőle. Azt is ő rendezte.
- Aha, szóval
készüljek fel hogy az este felétől a cellában fogok ülni arra várva,hogy anyám
megérkezzen,hogy kivegyen? – kérdeztem
- Több mint valószínű Tay,hogy így fog
történni. Istenem de idióta vagy. – nevetett
- Jól van, meglássuk ki nevet a végén.
- Hát biztos nem
te. – fogta el a nevetés még jobban.
- Marha vicces vagy Smith. – mondtam
- Tudom. –
mosolyodott el, majd kimentünk mert megérkezett a taxi.
***
- Hát csapjunk bele. – nézett rám Ness majd
elindultunk az előttünk lévő hatalmas épület bejárata felé, ahonnan már bömbölt
a zene…
